Boróka

MIRE JÓ A BORÓKA?

Kezdő posztként ezzel az írással talán még nem fogok kiábrándítani tömegesen Borovicska-rajongó társakat, hiszen ezúttal nem az ismert szeszesital körüli zsongásba hívom táncolni a nagyérdeműt, s nem is néprajzosként mesélek arról, hogy az obi-ugorok sámántevékenysége során milyen szerepe volt egy borókaligetnek - hanem arról szólnék, a drognak és az illóolajnak magának ma milyen jelentősége is lehet.

Alkalmazásáról már a középkorból származó adatok is rendelkezésre állnak, de a mai fitoterápiában a vízható tulajdonságának köszönhetően a húgyutak bakteriális és gyulladásos megbetegedéseiben használatos, indikációja még emésztési panaszok (nehezen emészthető ételek mellé is fogyasztható), a különféle izom- ill. reumatikus megbetegedések, köszvény, anyagcsere-zavar okozta krónikus bőrbetegségek köre, de része a tavaszi kúráknak is. Külsőleg keringésjavítóként, izomlazítóként is helyénvaló a használata.

Tudnivalók: aki gyermeket vár, krónikus veseelégtelenségben vagy gyulladásos vesebetegségben szenved, az felejtse el a borókát. A többiek részére a drog napi adagját  2-10 szárított bogyóban határozták meg, a teakúra idejét pedig 4-6 hétben maximálták.

Receptek:

Tea: 1 teáskanál szárított, összezúzott drogot öntsünk le 250 ml forró vízzel, 5 percig letakarva áztassuk, 3 x fogyaszthatjuk naponta

Szirup: 250 gramm szétnyomkodott bogyóra öntsünk 1 l forró vizet, majd tegyük el aludni a forrázatot. Másnap lassan melegítsük fel, rövid felfőzés után szitán szűrjük át, majd újra forraljuk. Legvégül mézet vagy cukrot adhatunk hozzá (elég nagy mennyiség az eredeti ajánlás: 1 l folyadék 500 gramm arány), s ebből naponta 3-4 teáskanállal szabad fogyasztani.

Tinktúra külsődleges használatra: általánosan azt javasolják, hogy a drog és a - többnyire 40 % körüli -  alkohol  aránya 1:1 legyen az üvegben. Három hétig tartsuk egyenletes hőmérsékleten, sötétben (ellentétben pl. az orbáncfűvel, melynek napra van szüksége), naponta rázogassuk, elegyítsük a kincset, majd szűrjük le és végül pihentessük. Az ilyen jellegű tinktúrákat cseppenként alkalmazzuk, pl. 3 x 5-10 cseppet naponta. De visszatérve a külső alkalmazásra, a szűrés után még kerülhet néhány csepp illóolaj is a tinktúrába, reumatikus fájdalom, idegbecsípődés és isiász esetén használjuk.   

Maga a tiszta illóolaj egyébként köptető, antibakteriális, vízhajtó, kőoldó, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és vénatonizáló, ennél a formánál inhaláció, masszázs, bedörzsölés, fürdő alkalmazása történik. Pszichés hatására azt mondanám, hogy harmonizáló, hiszen amellett, hogy tonizál (kimerültség, fáradtság, lassultság) szedatív hatása is van (stresszes nyugtalanság, félelem, alvászavar).  

Bedörzsöléshez 6 csepp illóolajat 30 ml zsíros olajba keverhetünk, fürdőadalékhoz pedig 6-10 csepp olajat 2 evőkanál mézbe tehetünk. Fontos, hogy fürdővízbe ne csöpögtessünk simán (önmagában) illóolajokat, előtte mindig tejjel, sóval, mézzel elegyítsük, különben nem is fejti ki a hatását, pluszban így alkalmazva akár nemkívánatos bőrirritációkhoz is vezethet. Általános fürdőhőmérséklet 38-37 fok, fürdési idő 20 perc, mint mindig.    

Végezetül érdekesség gyanánt a huncutabbaknak említek otthoni alkoholos kísérleteket:

Borókapitty ügyén 100 gr bogyóhoz a recept szerint  ½ liter borszesz + ½ desztillált víz – vagyis szerintem 1 liter vodka / pálinka jön szóba. A bogyókat enyhén megnyomkodjuk, majd összeöntjük az alkohollal, 2 hétig napos helyen hagyjuk, szűrjük, kis üvegekbe töltjük. A hobbi alkhszerészek étvágytalanság és hólyaggyengeség esetére napi 5 cseppet ! – kockacukorra - javasolnak, de az ajánlás kiterjed izom- és csontfájdalom külső, helyi  enyhítésére is, miszerint:  cseppentsünk keveset  a nedűből a fájó pontra és körző mozgással dörzsöljük a bőrbe.

Likőr néven fut egy másik aranyrecept: adj 50 gr borókabogyóhoz 250 gr kristálycukrot és 1 l konyakot. Mind elkészítése, mind indikációja megegyezik az előzővel, fogyasztási javaslata pedig napi 2 cl likőr panaszok esetén.

Na ezt azért inkább zárójeles részbe tegyük ;)

Ajánlások: Kräuterelixiere / Wiegele, Feine Heilschnäpse,  Heilweine and Co, Praxis-Lehrbuch der modernen Heilpflanzenkunde / Bühring, Aromatherapie / Wabner-Baier (Haug, Urban & Fischer)