A stabil, de mozgó kő

De mik azok az adaptogének?

A „stabil, de mozgó kő” szállóigénk (szállófőnevünk) lett egy tavalyi mátrakeresztesi túránk során Vikivel, amikor - mintha kötelező lenne - szokás szerint megint szakadó esőben indultunk útnak és egy megáradt pataknál biztattam magunkat átkelésre,  hiszen a kő tökéletesen stabil, de mozgó. Sajátos átkeléseinken és hatalmas esésein(ken) azóta is képes vagyok hangosan röhögni, de egyik nap az is bevillant,  a szervezet egyensúlyát és ezzel együtt az adaptogén hatóanyagokat is nagyon szépen meg lehet közelíteni ezzel a kifejezéssel. 

Nagyjából azt lehet mondani, hogy az adaptogének a változó (stresszes) belső és külső körülményekhez való alkalmazkodást segítik olyan módon, hogy bármilyen irányú  is legyen az egyensúlyvesztés, azt egyaránt képesek harmonizálni.  Tehát kimondottan intelligens, rugalmas hatóanyagokról  van szó,  hiszen túlműködésnél  csillapítanak, alulműködésnél meg erősítenek, azaz: egy adaptogén egyedülálló módon szabályozni képes, mindezt gyakorlatilag mellékhatások nélkül. Mi tud még ilyet? Ez az én szememben már önmagában így aranyat ér, használom is őket. Ha másoknak ajánlom, azt azért is teszem jó szívvel, mert óriási előny már csak az is pl. egy átlag monotea 6 hetes időre maximált mellékhatásmentes alkalmazhatóságával szemben egy hosszú, akár éveken át tartó biztonságos fogyaszthatóság.

Az adaptogén hatóanyagok elsőként az olyan szabályzórendszerekre hatnak, mint a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely, szimpatikus idegrendszer-mellékvesevelő, immunrendszer, ennél fogva nem is tudnak nem segíteni visszaállítani vagy  megtartani a szervezet homeosztázisát, vagy nem is tudnak csak egyedül a fizikumra, a testre hatni.  Ezen kívül a különböző adaptogéneknek megvan a maguk  speciálisabb szervi vagy szervrendszeri kapcsolódásaik is.   Elmondható az is, hogy az energiagazdálkodást hatékonnyá teszik, Qi-tonizálók, erős antioxidánsok, öregedéslassítók, gyulladáscsökkentők, májvédők, amit a TCM (hagyományos kínai orvoslás), ayurvedikus orvoslás, tengeren túli népgyógyászat már sok-sok száz éve tud és tudatosan alkalmaz.

Bár hallottam már állati eredetű adaptogén kategóriába sorolt anyagról  is (szarvasagancs Altai ill. Új-Zéland területéről), többségében növényi ill. gomba eredetű származékokat ismerünk, amelyekhez mi itt mint étrend-kiegészítő kategóriába sorolt egyszerű élelmiszerként juthatunk (bár a notifikáció sem mindenre garancia, de csak OÉTI-számmal rendelkezőt szabad vásárolni). Utóbbi kategória  hazai és európai útvesztői is megérnének egy misét, de érdekességként inkább azt írom, ezek a távoli növények/dundi gyökerek/gombák mindannyian nagyon megdolgoztak azért, hogy adaptogénnek hívhassuk őket.
   

Mert ahol nőtt, ott vagy nem volt elég oxigén, vagy túl hideg volt, vagy alacsony volt a nyomás, vagy évekig tartott a növekedése és tápanyagfelvétele  – tehát ők maguk is alkalmazkodtak extremitáshoz (nálunk eleve nincs is ilyen szélsőségesség, itt ezért sem lehettek tradicionálisak), megmaradásukat, gyarapodásukat segítő ellenálló anyagaik – flavonoidok, terpének, poliszacharidok stb - pedig bennünket tudnak segíteni alkalmazkodni. Ez is szép kör, nem?  

Ismertebb adaptogének közé tartozik az ashwagandha, eleuthero ginzeng, tulsi, panax ginzeng, maca gyökér, rhodiola, schisandra bogyó, astralagus, a brazil suma, szibériai leuza és a gyógygombák nagy köre. Remek téma kifejtve is, de ez már egy következő poszt témája lesz. Addig is ügyesek alkalmazkodjatok ;)