Gyógygombák írásom első része
A gombákkal 3 éve még fitoterápia
tanítóm, Gillich István kurzusai alkalmával kezdtem szemezni – azután az élet
úgy hozta, hogy ma is foglalkozom velük a gyakorlatban, s ha elérhető alkalom
adódott akár nemzetközi továbbképzésre, azt meg is ragadtam.
De ahogyan a legelső pillanatban nekem is, talán mások számára is szokatlan az, hogy egy nagytestű gomba kapcsán olyan pozitív élettani hatásokról esik szó, amely kiemeli őt az addigi megszokott skatulyáktól. Elérhető gomba, aminek gyógyhatása van??! Bizony!
Ha a szabad hozzáférhetőséget, informálódási és döntési jogot nézzük, tudni kell, hogy az új élelmiszer-, de akár egyszerű gyógynövény-kategóriába sorolt növényeknek és gombáknak a mi köreinkben pillanatnyilag kissé sanyarúságos a sorsa, ugyanis az ezeket fogyaszthatóként felkínáló gyártó-forgalmazó, ha törvénytisztelő kíván lenni, gyakorlatilag semmit nem jelenthet ki róluk, ami magukat a készítményeket nem hogy betegség, de még csak egészség témában is kapcsolni - sejtetni - merészeli. Akkor sem, ha direkt kérdést kap, amiért korrekt felvilágosítás járna az érdeklődő részére.
Ahogyan elnéztem az európai
gyakorlatot, az élet- és ésszerűtlen, ellentmondásos, olykor már bizarrul merev szabályozásra és
hatósági önkény irányába hajló intézkedésekre valamiféle megoldást keresők
szétválasztják az ismeretterjesztő részt a forgalmazás gyakorlatától úgy, hogy
látszólag nincs semmiféle kapcsolata egymáshoz ezeknek a közösségeknek,
a fogyasztó részére önálló tájékozódást szorgalmaznak (mint: nézze meg a neten), esetleg egységbe tömörülnek, mások egészségházat telepítenek a gombafarmra, de
jellemzően mégis mindannyian kikerülhetetlenül népmesei hősökké válnak: reggelente, ha megszólalnak, akkor egyszer csak mondanak
is valamit, meg nem is, éjjelente pedig fürge hallá változva cikáznak tovább
a bürokrácia sikamlós útvesztőiben, időről-időre sok tízezer eurós büntetéseket
bevállalva, amit akkor is megkapnak, ha kizárólag kiegészítőként javasolják a termékeiket – tehát a helyzet korántsem egyszerű
egyik oldal számára sem. S itt egyben a
hatóság eredetileg jogos szabályzási szándékára is gondolok. Az információhiány mellett / miatt ráadásul sokan még mindig csak az archaikus
sámánizáló praktikák (látomáskeresés, tértisztítás) során célszerűen
alkalmazott hallucinogénekre vagy egyszerű élvezeti céllal átmentett mai drogfogyasztásra
asszociálnak, ha különleges hatású gombákról hallanak.
Kommunikációjuk során a hivatalokat egyáltalán nem megható klinikai vizsgálati eredmények mellett a gyártók leggyakrabban a hagyományos ázsiai népgyógyászatra, fókuszáltan a tradicionális kínai orvoslásra hivatkoznak, melyekben dokumentáltan alkalmazzák évezredek óta tudatosan a gyógygombákat. De azért ez eléggé furcsa lenne, ha az európai, természettel együtt élő embernek évezredek alatt ne lett volna esze ugyanígy, hogy a gyógynövényekhez hasonlóan megnézze azt is, hogy na ez a gombácska itten mit is csinál velem, míg táplálom vele magam. Már az osztrák-olasz alpesi határnál megtalált jó 5000 éves gleccserember – alias Ötzi - tarisznyájában is találtak nyírfataplógombát, amelyet akkoriban rituális célok mellett fertőzésekre, gyomorpanaszok enyhítésére, külsőleg pedig sebkezelésre használhattak. Ókorban vagy a középkorban élő neves tudósok, orvosok gyógyító gombákról is készítettek feljegyzéseket (pl. Plinius, Galénusz, Dioskurides, Scribonius Largis), de a kezdeti mikoterápiát megleljük Hildegard von Bingen Physica című kötetében, kolostori gyógyászati könyvekben, vagy akár Hieronymus Bock, Peter Melius vagy Adam Lonitzer tudósemberek írásaiban is. S természetesen a Kárpát-medencei népgyógyászatban is hagyománya volt a gombák felhasználásának mind a humán-, mind pedig az állatgyógyászatban, azaz mi sem voltunk kivételek. S ezek csupán azok az adatok, amelyről ma szórványokban elérhető forrásaink maradtak meg.
De mit is tudnak a gyógygombák, ha már ennyi soron át dédelgettem őket?
Az egyik legfontosabb tudnivaló a
gyógygombákról, hogy ADAPTOGÉNEK – erről írtam már a Stabil, de mozgó kő
írásomban is: http://borokaanyo.blogspot.com/2015/06/a-stabil-de-mozgo-ko.html
- aki esetleg nem olvasta, annak melegen ajánlom a sorokat.
Aki ezek után szívesen
fogyasztana gyógygombaterméket, neki azt tanácsolom, ha általános wellness
céllal, azaz méregtelenítés, salaktalanítás elérésére indul, étkezésnél általában
viszonylag jól emészti a gombát, az egyen nyugodt szívvel őrleményeket,
egyszerű porokat. Aki viszont bármilyen okból már immunerősítésre vágyik, az kizárólag
standardizált kivonatokat (ez is lehet por formájú, ezért kell róla
meggyőződni, hogy biztosan kivonat, azaz extraktum-e) fogyasszon, mert sokkal
koncentráltabb és sokkal könnyebben hasznosulóbb, azaz összehasonlíthatatlanul hatékonyabb formáról van szó, ami mellé ráadásul a könnyebb emészthetőség, jobb tolerálhatóság és
egyszerűbb adagolhatóság kényelme is társul. Az,
hogy milyen halmazállapotú egy kivonat, nem befolyásolja annak hatékonyságát,
mert a kivonat sava-borsa a polysaccharidja, ennek a konkrét mennyiségét kell szem
előtt tartani, de azt érdemes tudni, hogy a klinikai hatást bizonyító
vizsgálatok legnagyobb részét kizárólag szilárd kivonatokkal végezték. Bármiféle
étrend-kiegészítőt vásároltok, mindig a kisbetűs hatóanyag-tartalmat
figyeljétek, ne pedig a buta, ködösítő és harsány szövegeket! Vannak egyébként
port és kivonatot is egyaránt tartalmazó kapszulák ill. folyékony kivonatok is,
de itt is ugyanígy a hatóanyag-tartalom a lényeg. S mivel itthon vagyunk,
függetlenül attól, hogy egy notifikáció – azaz egy egyszerű bejelentés - sem
mindenre garancia, de kizárólag OÉTI számmal ellátott étrend-kiegészítőket vásároljatok.
A gyártó ideális esetben külön mintavételekkel független hatósági
laboratóriumokban vizsgáltatja is a termékeit, hogy garantálni tudja a folyamatosan
magas minőséget és természetesen eszébe sem jut titkolni a pontos összetevőket.
Fogyasztásához érdemes
fokozatosan szoktatni magunkat, az első pár napban ihatunk több vizet, az esetleges kezdeti
méregtelenítési tünetek úgy gyorsabban lecsengenek, de ha az alkalmazás során
bármi panasz adódik, úgy érdemes a terapeutánkhoz fordulni. Ez leggyakrabban a
megfelelő adagolást érinti a gyakorlatban, mert mindannyian egyénien reagálunk
gyógynövényekre, adaptogénekre, így képtelenség mindenkire ugyanazt a
mennyiséget ráhúzni: a gyakorlat, a tolerálhatóság dönt. Akár éveken át is
alkalmazhatóak biztonsággal a kivonatok, adott esetben a mennyiséget időnként rugalmasan
változtatva. Itt említem meg a németországi terapeuták egyes köreiben elterjedt
gyakorlatot, melyben a protokoll alkalmazása során megjelenő kérdéses esetekben
biorezonanciás vagy kineziológiai tesztmódszerek segítségével döntenek az
egyénnek leginkább megfelelő gombafajta és adag kiválasztásáról.
Ami még az alkalmazás során pozitív hatású lehet: amikor valaki adaptogéneket vagy gyógyhatású kiegészítőket szed, jót tesz magának, ha eleve vagy összetett terméket választ vagy akár a saját táplálkozásának reformjával (sok-sok friss nyers – enzimatikus – zöldség és csodaszínes gyümölcs) egészíti ki ezeket, tehát kombinál. Az értékes bioaktív hatóanyagok együttesen ugyanis kölcsönösen támogatják egymást hatásukban. Mindig éltessük a szinergizmust! :)
Ami még az alkalmazás során pozitív hatású lehet: amikor valaki adaptogéneket vagy gyógyhatású kiegészítőket szed, jót tesz magának, ha eleve vagy összetett terméket választ vagy akár a saját táplálkozásának reformjával (sok-sok friss nyers – enzimatikus – zöldség és csodaszínes gyümölcs) egészíti ki ezeket, tehát kombinál. Az értékes bioaktív hatóanyagok együttesen ugyanis kölcsönösen támogatják egymást hatásukban. Mindig éltessük a szinergizmust! :)
Legvégül a sokoldalúságát
csillogtatnám – ugye nem meglepő, hogy a gyógygombákat ismert gyógynövényekkel
is kombinálhatjuk? A külsőlegesen alkalmazható bőrregeneráló gyógyolajról már
írtam korábban, de újabb ékes példának itt van egy migrénes fejfájás kiegészítő
kezelésére alkalmas recept: 20 gr szárított, darabolt pecsétviaszgomba ,
20 gr vasfű, 20 gr citromfű, 20 gr borsmenta, 20 gr rozmaring, 10 gr kerti ruta felhasználásával keveréket készítünk. Ebből teáskanálnyit
leforrázunk, s az érintett napokon 3 alkalommal fogyaszthatjuk.
Hallottál már a pecsétviaszos ecetről? Ehhez 40 gr szárított pecsétviaszgombát 500 ml almaecetben 14 napig meleg helyen kell áztatni, naponta több alkalommal rázni, majd leszűrni. Külsőleg önmagában csípés, kiütés kezelésére használható, avokádóval, tejszínnel együtt már arcpakolásra is, belsőleg mézzel együtt fogyasztva koleszterincsökkentő és antioxidáns hatású.
[Folytatásban az egyes gombatípusok rövid karcát tervezem közzétenni. Vagy a borokat éltetem?]
Receptlelőhely: Ling Zhi – König der Heilpilze / Frank-Daniel Schulten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése