A stabil, de mozgó kő

De mik azok az adaptogének?

A „stabil, de mozgó kő” szállóigénk (szállófőnevünk) lett egy tavalyi mátrakeresztesi túránk során Vikivel, amikor - mintha kötelező lenne - szokás szerint megint szakadó esőben indultunk útnak és egy megáradt pataknál biztattam magunkat átkelésre,  hiszen a kő tökéletesen stabil, de mozgó. Sajátos átkeléseinken és hatalmas esésein(ken) azóta is képes vagyok hangosan röhögni, de egyik nap az is bevillant,  a szervezet egyensúlyát és ezzel együtt az adaptogén hatóanyagokat is nagyon szépen meg lehet közelíteni ezzel a kifejezéssel. 

Nagyjából azt lehet mondani, hogy az adaptogének a változó (stresszes) belső és külső körülményekhez való alkalmazkodást segítik olyan módon, hogy bármilyen irányú  is legyen az egyensúlyvesztés, azt egyaránt képesek harmonizálni.  Tehát kimondottan intelligens, rugalmas hatóanyagokról  van szó,  hiszen túlműködésnél  csillapítanak, alulműködésnél meg erősítenek, azaz: egy adaptogén egyedülálló módon szabályozni képes, mindezt gyakorlatilag mellékhatások nélkül. Mi tud még ilyet? Ez az én szememben már önmagában így aranyat ér, használom is őket. Ha másoknak ajánlom, azt azért is teszem jó szívvel, mert óriási előny már csak az is pl. egy átlag monotea 6 hetes időre maximált mellékhatásmentes alkalmazhatóságával szemben egy hosszú, akár éveken át tartó biztonságos fogyaszthatóság.

Az adaptogén hatóanyagok elsőként az olyan szabályzórendszerekre hatnak, mint a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely, szimpatikus idegrendszer-mellékvesevelő, immunrendszer, ennél fogva nem is tudnak nem segíteni visszaállítani vagy  megtartani a szervezet homeosztázisát, vagy nem is tudnak csak egyedül a fizikumra, a testre hatni.  Ezen kívül a különböző adaptogéneknek megvan a maguk  speciálisabb szervi vagy szervrendszeri kapcsolódásaik is.   Elmondható az is, hogy az energiagazdálkodást hatékonnyá teszik, Qi-tonizálók, erős antioxidánsok, öregedéslassítók, gyulladáscsökkentők, májvédők, amit a TCM (hagyományos kínai orvoslás), ayurvedikus orvoslás, tengeren túli népgyógyászat már sok-sok száz éve tud és tudatosan alkalmaz.

Bár hallottam már állati eredetű adaptogén kategóriába sorolt anyagról  is (szarvasagancs Altai ill. Új-Zéland területéről), többségében növényi ill. gomba eredetű származékokat ismerünk, amelyekhez mi itt mint étrend-kiegészítő kategóriába sorolt egyszerű élelmiszerként juthatunk (bár a notifikáció sem mindenre garancia, de csak OÉTI-számmal rendelkezőt szabad vásárolni). Utóbbi kategória  hazai és európai útvesztői is megérnének egy misét, de érdekességként inkább azt írom, ezek a távoli növények/dundi gyökerek/gombák mindannyian nagyon megdolgoztak azért, hogy adaptogénnek hívhassuk őket.
   

Mert ahol nőtt, ott vagy nem volt elég oxigén, vagy túl hideg volt, vagy alacsony volt a nyomás, vagy évekig tartott a növekedése és tápanyagfelvétele  – tehát ők maguk is alkalmazkodtak extremitáshoz (nálunk eleve nincs is ilyen szélsőségesség, itt ezért sem lehettek tradicionálisak), megmaradásukat, gyarapodásukat segítő ellenálló anyagaik – flavonoidok, terpének, poliszacharidok stb - pedig bennünket tudnak segíteni alkalmazkodni. Ez is szép kör, nem?  

Ismertebb adaptogének közé tartozik az ashwagandha, eleuthero ginzeng, tulsi, panax ginzeng, maca gyökér, rhodiola, schisandra bogyó, astralagus, a brazil suma, szibériai leuza és a gyógygombák nagy köre. Remek téma kifejtve is, de ez már egy következő poszt témája lesz. Addig is ügyesek alkalmazkodjatok ;)

Start. Az hogy is, miért is?

Egyik nap - 2015 június 19 körül lehetett - sétáltam a Sörgyár utcán és az utolsó hónapok - évek összegzett tanulsága súlyosan, egyben esett a koponyám tetejére, talajig rántva minden ködöt és leplet: hát persze, hogy kötelességem megosztani azt, amit tudok. Hát persze, hogy régi tudásanyagot a mai viszonyokhoz passzintva tovább tudom vinni az örökségem. Hát persze, hogy ki tudok teljesedni ebben, ha mindezt megfűszerezem írással és saját fotóval. Hát persze, hogy itt az ideje felvállalnom magam és megjelennem a világban, aromástul-színestül-lelkestül.  Hát így.

Azt kívánom minden olvasónak, hogy váljon tudatosan saját maga közepévé. Merjen az élete ura lenni. Legyen bátor, tudatos és ne lexikális ismereteket halmozzon, hanem kísérletezzen, törekedjen a tehetetlenségi körök elhagyására, azok helyett ahelyett aktivitásban tapasztalja meg az alternatív módszerek lehetőségeit, hogy a természet isteni kincsei által is teljesebb életet élhessen, melyben dinamikusan megtartó rettenthetetlen egyensúlya segíti.

Kullancstangó illóolajokkal

Sokan megosztották a héten megjelent Kiskegyed kullancsos cikkét, emiatt gondolom, hogy többszörös aktualitása miatt hozzászólok a témához én is. Elsőként azt, hogy sajnos sem a természetes, sem pedig a szintetikus riasztás nem nyújt 100 % - os védelmet, mindenki megnyugodhat. Másodjára pedig azt, hogy az illóolajok használatának azért vannak szabályai általánosan és speciálisan is (gyermekek, kismamák, epilepsziások, allergiások) és jó lenne, ha arányok, adagolások is megjelennének az ilyen leírásokban, mert ilyen töményen nem

minden esetben szabad használni ezeket sem.

Aromaterápiás szakirodalom szerint a következő illóolajok alkalmasak leginkább a rovarok távoltartására: citronella, citromeukaliptusz, lemongras (indiai citromfű), geránium (pálmarózsa), melissa  (citromfű), levendula, pacsuli, de recepteknél előbukkan a cédrus, rozmaring, eukaliptusz, szegfűszeg ill. a neem olaj is.

Épp négy hete szedtem össze a Sár-hegyen egy kullancsot, amit cérnával távolítottam el teljes épségében magamból. Olyan szépen sikerült a művelet, hogy az élősködő remekül érezte magát utána még hosszú órákig, de azért másnap reggelre megölte a saját lelkiismeret-furdalása :) minden esetre jó szívvel ajánlom Dr Lakos András útmutatóját csípés esetére: http://kullancs.hu//laikusoknak

Miért jó a természetes riasztás?

A piacon kapható szerek nagy többsége Lakos doktor szakértői állásfoglalása szerint is diethyl-toluamidot tartalmaz, melynek a hatásos koncentrációja olyan magas, amely a bőrön keresztüli felszívódása után mérgezéses tüneteket okoz, beleértve akár epilepsziás rohamot. Ha pedig nincs 30 % a deet koncentrációja, akkor max. 1-2 óráig hatékony, s így már ugyanott vagyunk természetes riasztóval, csak éppen kicsit sem mérgezzük magunkat.  Hát ezért.

Variációk

Fokhagyma
Nem tudom, valóban mennyire hatásos kirándulásos reggelen fokhagymát rágcsálni, bár  ártani legalább nem ártunk vele, hiszen szuper egészséges élelmiszerről van szó. Abban biztosak lehetünk viszont, hogy ha Drakula el is kerül bennünket, az Észak-Magyarországra tévedt medvék örömére már kellemesen előfűszereztük magunkat ;)

Ecetes recept
Ezt is a neten olvashattuk, 1 csésze ecet, fél csésze víz és a következő illóolajok keveréke: 20 csepp eukaliptusz (melyik?), 20 csepp levendula, 15 csepp borsmenta. Az ajánlás szerint csak fújkáljuk vele magunkat bátran. Bár nem tudom, kinek mekkora a csészéje, alapban nem tűnik rossz aránynak, viszont nagyon fontos, hogy kisgyermeknél (értem alatta 3 éves korig bezáróan, de van aki a 6. életévet jelöli meg a figyelmeztetésnél) TILOS a borsmenta használata, mert arcközelbe jutva súlyos gégegörcsöt okozhat! Ha nem is arcon fújnák vele a gyereket, biztonságképp ezért elkerülném a nagyon intenzív eukaliptusszal – ráadásul a citromos eukaliptusz típusa sem ajánlott -  együtt, a levendula és a geránium kombinációját viszont tökéletesnek tartom a lurkók esetében is, ruházatra fújva.  

Rovarriasztó testápoló illóolajos keverékek

Vivőolajként a gyakran ajánlott méltón csodás, de drága mandulaolaj helyett tökéletes az extra szűz olívaolaj, jó minőségű napraforgóolaj is. Ha a megadott receptekhez arányban kevertek valamit, vagy koncentrációra koncentráltok, úgy számoljatok, hogy egy átlag illóolajos cseppentőnél 1 ml illóolaj az nagyjából 20 csepp. Ezek a receptek itt kb. 1 – 2 % tömények, de kisgyermeknél 0,5 % legyen a maximum koncentráció. Keverjétek, kenjétek!

50 ml olaj

10 csepp eukaliptusz

5 csepp geránium (pálmarózsa)

5 csepp bergamottmenta (citrommenta)

5 csepp indiai citromfű

50 ml olaj

6 csepp indiai citromfű
4 csepp levendula
2 csepp cédrusfa
1 csepp rózsa

Virágvizes illóolajos spray

Pontos arányt egyelőre sajnos nem találtam szakirodalomban, de az előzőekből kiindulva max. 1-2-3 % koncentráció megfelelő lehet. Utóbbi töménységet vagy afelettit akkor használnám, ha kizárólag ruházat vagy kisebb felület fújását tervezzük. Mindig  rázzuk fel a keverékeket használat előtt és mivel ILLÉKONY vegyületekről van szó, gondoskodjunk is rendszeresen az újraspriccről!

Saját töményebb - és nem mellesleg jól tonizáló - variációm:

100 ml levendulavíz
30 csepp geránium
10 csepp levendula
10 csepp borsmenta
10 csepp rozmaring        

Csípés helyére javasolt illóolajok

Ha mégis megfúrtak bennünket, töményen a csípés helyére tehető a levendula, teafa cseppje. A szakirodalom ajánlja az esetlegesen behatolt kórokozók ellen a kakukkfüvet is, de mivel ez önmagában bőrizgató lehet, cseppentés után zsíros olajat alkalmazva (vagy már eleve zsíros olajban hígítva) javasolják a felvitelét. Azért is érdemes ezt betartani, mert utólag nem fogjuk tudni, mitől gyulladt a terület.  

                                                                                         

Boróka

MIRE JÓ A BORÓKA?

Kezdő posztként ezzel az írással talán még nem fogok kiábrándítani tömegesen Borovicska-rajongó társakat, hiszen ezúttal nem az ismert szeszesital körüli zsongásba hívom táncolni a nagyérdeműt, s nem is néprajzosként mesélek arról, hogy az obi-ugorok sámántevékenysége során milyen szerepe volt egy borókaligetnek - hanem arról szólnék, a drognak és az illóolajnak magának ma milyen jelentősége is lehet.

Alkalmazásáról már a középkorból származó adatok is rendelkezésre állnak, de a mai fitoterápiában a vízható tulajdonságának köszönhetően a húgyutak bakteriális és gyulladásos megbetegedéseiben használatos, indikációja még emésztési panaszok (nehezen emészthető ételek mellé is fogyasztható), a különféle izom- ill. reumatikus megbetegedések, köszvény, anyagcsere-zavar okozta krónikus bőrbetegségek köre, de része a tavaszi kúráknak is. Külsőleg keringésjavítóként, izomlazítóként is helyénvaló a használata.

Tudnivalók: aki gyermeket vár, krónikus veseelégtelenségben vagy gyulladásos vesebetegségben szenved, az felejtse el a borókát. A többiek részére a drog napi adagját  2-10 szárított bogyóban határozták meg, a teakúra idejét pedig 4-6 hétben maximálták.

Receptek:

Tea: 1 teáskanál szárított, összezúzott drogot öntsünk le 250 ml forró vízzel, 5 percig letakarva áztassuk, 3 x fogyaszthatjuk naponta

Szirup: 250 gramm szétnyomkodott bogyóra öntsünk 1 l forró vizet, majd tegyük el aludni a forrázatot. Másnap lassan melegítsük fel, rövid felfőzés után szitán szűrjük át, majd újra forraljuk. Legvégül mézet vagy cukrot adhatunk hozzá (elég nagy mennyiség az eredeti ajánlás: 1 l folyadék 500 gramm arány), s ebből naponta 3-4 teáskanállal szabad fogyasztani.

Tinktúra külsődleges használatra: általánosan azt javasolják, hogy a drog és a - többnyire 40 % körüli -  alkohol  aránya 1:1 legyen az üvegben. Három hétig tartsuk egyenletes hőmérsékleten, sötétben (ellentétben pl. az orbáncfűvel, melynek napra van szüksége), naponta rázogassuk, elegyítsük a kincset, majd szűrjük le és végül pihentessük. Az ilyen jellegű tinktúrákat cseppenként alkalmazzuk, pl. 3 x 5-10 cseppet naponta. De visszatérve a külső alkalmazásra, a szűrés után még kerülhet néhány csepp illóolaj is a tinktúrába, reumatikus fájdalom, idegbecsípődés és isiász esetén használjuk.   

Maga a tiszta illóolaj egyébként köptető, antibakteriális, vízhajtó, kőoldó, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és vénatonizáló, ennél a formánál inhaláció, masszázs, bedörzsölés, fürdő alkalmazása történik. Pszichés hatására azt mondanám, hogy harmonizáló, hiszen amellett, hogy tonizál (kimerültség, fáradtság, lassultság) szedatív hatása is van (stresszes nyugtalanság, félelem, alvászavar).  

Bedörzsöléshez 6 csepp illóolajat 30 ml zsíros olajba keverhetünk, fürdőadalékhoz pedig 6-10 csepp olajat 2 evőkanál mézbe tehetünk. Fontos, hogy fürdővízbe ne csöpögtessünk simán (önmagában) illóolajokat, előtte mindig tejjel, sóval, mézzel elegyítsük, különben nem is fejti ki a hatását, pluszban így alkalmazva akár nemkívánatos bőrirritációkhoz is vezethet. Általános fürdőhőmérséklet 38-37 fok, fürdési idő 20 perc, mint mindig.    

Végezetül érdekesség gyanánt a huncutabbaknak említek otthoni alkoholos kísérleteket:

Borókapitty ügyén 100 gr bogyóhoz a recept szerint  ½ liter borszesz + ½ desztillált víz – vagyis szerintem 1 liter vodka / pálinka jön szóba. A bogyókat enyhén megnyomkodjuk, majd összeöntjük az alkohollal, 2 hétig napos helyen hagyjuk, szűrjük, kis üvegekbe töltjük. A hobbi alkhszerészek étvágytalanság és hólyaggyengeség esetére napi 5 cseppet ! – kockacukorra - javasolnak, de az ajánlás kiterjed izom- és csontfájdalom külső, helyi  enyhítésére is, miszerint:  cseppentsünk keveset  a nedűből a fájó pontra és körző mozgással dörzsöljük a bőrbe.

Likőr néven fut egy másik aranyrecept: adj 50 gr borókabogyóhoz 250 gr kristálycukrot és 1 l konyakot. Mind elkészítése, mind indikációja megegyezik az előzővel, fogyasztási javaslata pedig napi 2 cl likőr panaszok esetén.

Na ezt azért inkább zárójeles részbe tegyük ;)

Ajánlások: Kräuterelixiere / Wiegele, Feine Heilschnäpse,  Heilweine and Co, Praxis-Lehrbuch der modernen Heilpflanzenkunde / Bühring, Aromatherapie / Wabner-Baier (Haug, Urban & Fischer)